A szkizofrénia prevalenciája világviszonylatában elérheti akár az 1,5%-ot is, éves incidenciája 10 000 betegenként 5 fő (Az Amerikai Pszichiátriai Társaság, 2000). A betegség általában tizenévesen vagy fiatal felnőtt korban kezdődik, a fő tünetek három csoportba sorolhatók: pozitív tünetek, többek között hallucinációk és téveszmék (delúziók); negatív tünetek, mint az indítékszegénység és a társadalmi visszahúzódás; továbbá a kognitív tünetek, például a figyelem és a memória zavarai. Ezek a tünetek szociális és foglalkozási beilleszkedési zavart okoznak, melyek nagymértékben befolyásolják a beteg és családjának társadalmi helyzetét.